Már itt tartok, és be kell valljam, rég voltam ennyire elégedett a teljesítményemmel.
Ez amúgy azért is nagy dolog, mert korábban képtelen voltam a tévé előtt ugrabugrálós tornákra, egyszerűen nem volt hozzá türelmem. Ha mozogni akartam, mindig a szabadba mentem, vagy úszni (azt imádom, de lurkó mellett sajnos nincs időm elmenni uszodába*), vagy itthon szobabicikliztem. Szóval ez tényleg nagy dolog, hogy ötödik napja csinálom úgy, hogy még nem kívántam pokolba az egészet.
*nincs a fenét nincs, itt van a nagymama öt háznyira, lenne lehetőségem heti 2-3-szor bemenni úszni, de kétszer megpróbáltam, és annyira nem esett jól, hogy az úszás miatt "lepasszoltam" a kicsikémet, hogy inkább nem erőltettem tovább a dolgot.
A mai nap legszívmelengetőbb mondata: barátnőm megjegyezte, hogy ez a térdnadrág, ami ma délelőtt rajtam volt, eddig feszült a fenekemen, most viszont lötyög egy kicsit. (juppííí!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése